Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Babos Attila (brácsa)

Általános iskolában találkoztam először a néptánccal, ahol Kiss Norbert csoportjában szinte az egész osztály táncolt. Az osztálytársak noszogatására én is elmentem és nagyon megtetszett. Próbáltam hamar felzárkózni és részt venni a néptáncos eseményeken és fellépéseken. Tánccal lehetőségünk volt számos országba eljutni és rengeteg nevezetességet élőben megcsodálni. Az általános iskola végeztével a Kerka Táncegyüttesnél folytattam zenésztársammal Henczi Dáviddal együtt táncos pályafutásomat. A táncos évek során Pálóczi díjban részesültem az Országos Szólótáncfesztiválon elért teljesítményemért. A rengeteg fellépés és turné során közelebb kerültem a népzenéhez és ifj Horváth Károlynál elkezdtem tekerőlanton tanulni, nem tudom, valahogy ez a hangszer fogott meg először! :)

3-4 év elteltével valahogy úgy éreztem más hangszeren is megpróbálom magam és elkezdtem Horváth Attilánál 3 húros népi brácsán tanulni. Közben a Zalai Táncegyütteshez kerültem át táncosnak. Rengeteg jó emlék és élmény fűződik ahhoz a talán több mint 10 évhez, amit ott töltöttem! Számos tánccsoporttal, zenész kollégával és persze baráttal találkoztam, akik még jobban mélyítették bennem a néptánc és népzene iránti szeretetemet. Erdélyben sikerült hagyományőrzőkkel is találkoznunk, aki talán legközelebb áll hozzánk, ő Horváth Elek, vajdaszentiványi prímás.

A Csádé zenekarnak már a kezdetektől fogva, tehát 2014. áprilisától vagyok aktív brácsása.